Evangélikus Egyházközség

Az Apostagi Evangélikus Egyházközség története

Az apostagi evangélikus egyházról 1715-től tudunk, amikor is egy bizonyos Kajali Zsuzsanna földbirtokos asszony ír levelet a helyi gyülekezetről, ahol lelkészválasztás volt. Az első templom 1798-ban épült, két ízben leégett. Legutoljára 1825-ben égett le. 1828-ban a Szentháromság utáni 21-ik vasárnap volt a felszentelés, melyet a gyülekezet máig is ünnepel. A következő ránk maradt levél 1722-ből származik. Amiben Daróczi Borbála Apostagra hívta Valentinyi Illés cinkotai lelkészt. Nagy valószínűséggel ebben a korban már állt az első evangélikus templom, amely aztán 1786-ban leégett. Erre a sorsra jutott 1809-ben a második is, a harmadik pedig 1825-ben szintén tűznek áldozata lett. Ezután épül meg a most már erősebbre, biztonságosabbra készített, ma is álló templom, az 1828-ik évben. Ez a templom az apostagi evangélikus templomok között, egyházmegyénk egyik legszebb temploma.

Azért írom így, hogy apostagi evangélikus templom, mert a teljes leégésnek csak ez a kőboltívekkel épült épület tudna ellenállni a négy templom közül. Az első templomok teteje és mennyezete faszerkezetekkel volt megoldva, nem csoda hát, hogy olyan gyakran leégtek.

Orgonáját 1845-ben kapja, melyet egyszer kellett átépíteni Bakay Péter főesperes úr idejében. Toronyóráját 1856 óta viseli, mely napjainkban sajnos már nem működik. Megtörtént a templom tetőszerkezetének újraépítése, a toronysisak lefestése és a templom külső tatarozása is. Számos harangja közül a két nagyobb 1826-ban, a két kisebb pedig 1870-ben készült el. Ezek villamosítása körülbelül 1958-ra készült el. A parókia áramellátása már az 1940-es évektől létezik. Míg a templomot 1955-ben Hernády Nándor lelkipásztor idejében villamosítják. A templom első nagy renoválása is 1975-ben, az ő szolgálati ideje alatt folyt le. Ekkor először is belső átalakításokat végeznek a templomban: karzat, padok átalakítása. Belső munkálatokként megemlíthető még a templom meszelése mellett, az oltár aranyozása, felújítása is. Megszüntették a lelkész és családja számára külön elkerített ülőhelyeket és az L alakú karzat nyúlványát lebontották és csak az oltárra néző részt hagyták meg, melyen ma is megtalálható az orgona. A templomtető építése az ötvenes évek végén történt, amikor a régi apatini cseréptetőt lebontották és helyére palatető került. Bakay Péter szolgálati ideje alatt készítették el, a ma is meglévő, betonalappal készült, vasrácsos kerítést az utcai fronton.

Nem sokkal ezután a templom és a parókia egész hosszában betonjárdát építtettek. A régi csonka toronysisakot lebontják és a helyére a jelenlegi került.

Hernády Nándor lelkész idejében épül még fel a lebontott harangozó lakás helyén a gyülekezet imaháza. November elsejétől egészen Húsvétig ott tartja a gyülekezet az alkalmakat, kivéve a karácsonyi istentiszteleteket. A templom ismételt renoválása 1991-ben történik, amikor a vakolatot javítják és színezik. Majd sor kerül a toronysisak átfestésére is. A lakatlan, elhanyagolt parókiát kívül-belül felújítják, melyet 1992 novemberében végeznek be.

A meglévő apostagi egyházi iratok alapján a következő lelkészek szolgáltak a gyülekezetben:

Kováts Pál   1763-1771
Kováts János   1771-1790
Zelenka Pál    1791-1800
Jeszenszky István   1800-1815
Mumhardt Dániel   1815-1831
Hraskóczi György /helyettes lelkész/  1831
Suhajda Lajos  1832-1835
Blásy Lajos   1835-1837
Válka János /helyettes lelkész/ 1837-1838
Michalkó János   1839-1866
Urbánszky János   1866-1872
Nyácsik Endre, Achim András /segédlelkészek/  1870-1872
Szirottka Gusztáv   1873-1909
Bakay Péter /főesperes/ 1910-1953
Hernády Nándor  1953-1981
Szabó István /helyettes lelkész/ 1981-1982
Verasztó Sándor /segédlelkész/ 1982-1988
Szabó István /helyettes lelkész/ 1988-1992
Dr. Rafael József   1992-1993
Mónus László  1994-1995
Bácsiné Vilmos Andrea /segédlelkész/  1996-2012
Selmeczi Géza Tamás  2012-

Az evangélikus gyülekezet a század elején a legjobb módú emberekből állt, a zsidóság után, apostagi viszonylatban. Nagyrészt iparosok, jómódú gazdák, értelmiségiek alkották, kiknek volt pénzük a gyermekeik taníttatására. Ebből az következett, hogy sokszor és sokan elköltöztek városokba, ahol végzettségüknek megfelelő munkakört találtak. Ez a gyülekezet későbbi létszámcsökkenéséhez vezetett. A hitélet a XX.század elején Bakay Péter lelkész, későbbi főesperes szolgálata alatt nagyon élénk volt. Az ő és feleségének munkája nyomán alakul meg a nőegylet, a lánykör és az ifjúsági csoport. A lánykörben igei szolgálatok hangzottak, gyakorlati dolgokkal, kézimunkázással, főzés megtanulásával foglalkoztak. A falu kulturális életének meghatározója az evangélikus gyülekezet és az evangélikus ifjúság volt ebben az időben.

Bibliai tárgyú színdarabokat adtak elő a falu lakosai számára. Több esetben ezeket a darabokat maga a házaspár írta át előadhatóvá téve a közönség számára. Előadásra került a „Keskeny út vándora”, a „Tékozló fiú” és hasonló színdarabok, melyeknek komoly mondani valója volt. Az előadásokhoz minden esetben szeretetvendégség kapcsolódott. A községben az anyák napi ünnepélyt is az evangélikus leánykörök rendezték. A heti bibliaórák külön voltak a fiúk és külön a lányok számára. A Húsvét előtti nagyhét napjai reggeli áhítattal kezdődtek. 1947-48-ig az iskolás gyermekek is a hét egy napját áhítattal kezdték. Sokan jártak vasárnapi iskolába az iskolás gyermekek közül. Télen az evangélikusokhoz rendszeresen diakonisszák, lelkészek – Csepregi Béla, Dr. Raffay Sándor,Ordass Lajos, Káldy Zoltán püspökök jártak evangelizálni. így járt a gyülekezetben Józsa Márton, id. Harmathy Béla, Túróczy Zoltán püspök, Rejtő Mária diakonissza. Fontos még megemlíteni, hogy működnek ekkor még bibliaórák is. Az ébredés ideje alatt a faluból a fóti konferenciákra felnőtt férfiak és asszonyok mentek el, de részt vettek az alkalmakon felső tagozatos tanulók is. Az iszákos mentő konferenciára is eljutott a gyülekezetből két férfi. Ezekre a konferenciákra járó egyháztagok alkotják ma is a gyülekezet aktív magját.

Comments are closed.