Apostag külön dicsősége, hogy a település központjában a tizenkét apostol köszönti a betérőt. Apostag nevét is innen eredeteztetjük, hiszen a rotunda tizenkét fülkéjében, éppen a tizenkét apostol helyezkedett el.

Az elkészült kompozícióban az apostolok félkörívben állnak, középen a magyar címerben látható hármashalom, tetején kettős-kereszttel.

Simon apostol élete rejtély, pontosabban keveset tudunk róla. Nevének jelentése: „engedelmes” vagy „szomorúságot hordozó”. Simon és Júdás ifjabb Jakab testvérei voltak. Márk és Máté apostol kánai Simonnak nevezi, Lukács vagy buzgó Simonnak hívja. Ez a mellékneve utalhat arra a zsidó csoportosulásra, akik még az erőszakos megmozdulásoktól sem riadtak vissza Rómával szemben. Ők voltak a zelóták, akiket nagy szabadságvágy jellemzett. Simon előbb Egyiptomban, majd Perzsiában prédikált. Azért ábrázolják sokszor fűrésszel, mert Perzsiában Szent Júdás Tádéval együtt kettéfűrészelték. Vértanúsága révén a favágók tekintik védőszentjüknek.

Emléknapja a katolikus, evangélikus és anglikán közösségekben október 28-a, az ortodox egyházakban május 10-e.

Szent András

Attribútum: X alakú kereszt

András apostol a Galileából származó Simon Péter testvére volt. András Keresztelő János tanítványává szegődött. Amikor Keresztelő János rámutatott Jézusra, mint az „Isten Bárányára”, akkor András azon nyomban Jézus követőjévé vált. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz. Érdekes, hogy míg András a maga belátásából kívánt Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Ezek után hagyta ott a két testvér a halászéletet és vállalta a tanítvány szerepét Jézus mellett. Az evangéliumokban András apostol egy maximálisan humánus, előítélet mentes, józan gondolkodású, nyitott és tettre kész tanítványként jelenik meg. András múlhatatlan érdemét és emberi nagyságát dicséri, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. Feltételezik, hogy térítő tevékenységeinek sikerét annak köszönheti András, hogy nem akarta ráerőszakolni evangéliumi hitét a népek meglévő kultúráira, hanem tiszteletben tartotta a helyi hagyományokat. A misszionáriust még a szkíták is beengedték belső köreikbe, miután átlépte a Dunát. A szkíták törvényei és erkölcstana messze földön híres, mondhatni, legendás volt, komoly spirituális múlttal rendelkeztek már akkor is. A szkíták országa és Trákia után András Görögországba ment. Ott hitvitába keveredett az uralkodóval, minekután börtönbe vetették, később pedig keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban Pártában. A legendák egy X-formára ácsolt keresztről szólnak, amelyet a hagyomány azóta András-keresztnek hív. Egyházi ünnepe november 30-ára esik.

Szent János

Attribútum: kehely

János volt az a tanítvány, akiről azt olvasni, hogy „akit Jézus szeretett”. A tanítványok közül János volt a legfiatalabb. Ő volt az egyetlen apostol, aki nem halt vértanúhalált. János volt a negyedik evangélium, továbbá három apostoli levél és a Jelenések könyvének szerzője. A galileai Betániából származott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után testvérével, Andrással együtt csatlakozott Jézushoz. Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet és ő volt az egyetlen tanítvány, aki elkísérte Jézust a Golgotára. Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát. A feltámadás hírére János Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy bizonyosságot szerezzen. Állítólag Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt és a környéken végzett apostoli tevékenységet. Pál halálát követően Epheszoszban munkálkodott. Domitianus császár végül Patmosz szigetére száműzte. Itt kapott látomásokat, amelyek alapján a Jelenések Könyvét megírta. Később Epheszoszba ment, és körülbelül száz éves korában Traianus uralkodásának idején halt meg természetes halállal. János evangéliuma sok szempontból különbözik a másik háromtól, a szinoptikus evangéliumoktól. Míg utóbbiak Jézus galileai tanításait és csodáit taglalják, addig János Jézus júdeai és jeruzsálemi működését részletezi. János evangéliumát görög nyelven írta.

Szent Fülöp

Attribútum: keresztes bot

Fülöp a két apostoltestvérhez, Andráshoz és Péterhez hasonlóan a Galileai-tó mellől, Betszaidából (arámiul „halászóhely”) származott. Szent János a meghívásán kívül még három alkalommal emlékezik meg róla: a kenyérszaporításnál, Jeruzsálemben, amikor a pogányok látni akarták Jézust és az utolsó vacsora történetében. A későbbi hagyomány szerint Fülöp három, prófétai tehetséggel megáldott lányával együtt a kis-ázsiai Hierapoliszban élt, s ott is halt meg. Ereklyéi Konstantinápolyon át Rómába kerültek, ahol a Tizenkét Apostol Bazilikájában tisztelik. Mivel a Biblia Fülöppel és Jakabbal kapcsolatban szűkszavú és tartózkodó, ezért az evangéliumi tudósításokat a képzelet egészíti ki. Fülöpnek alapvetően vidám természete volt. Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából. A legvadabb viharban is fütyörészett. Amikor Jézus követői sorába hívta, Fülöp lelkesen követte őt. Sok hívet toborzott Jézusnak. Jézus Fülöphöz fordult azon az estén, amikor a hegyen a néphez beszélt. ,,Fülöp, honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek?”  – kérdezte Jézus. Fülöp rögtön válaszolt: ,,Kétszáz dénár áru kenyér sem elég ahhoz, hogy mindenkinek csak egy kevés is jusson!”  – Ezután került sor csodálatos kenyérszaporításra. Fülöp (Philippus) annyi, mint a „lámpás szája”, vagy a „kezek szája”. Előbbi jelentés a világos prédikációira, utóbbi az állandó jó cselekedetei utal. Fülöp apostol húsz éven át hirdette Szkítiában az evangéliumi igét, de egy legenda szerint a pogányok elfogták és arra kényszerítették, hogy áldozatot mutasson be Mars isten szobrának. Ekkor váratlanul egy sárkány bújt elő a szobor talapzatából, ami a főpap fiát és még elöljárót megölte, másokat pedig bűzös leheletével megbetegített. Azt mondta Fülöp: „Higgyetek nekem, és törjétek össze azt a szobrot, helyette imádjátok az Úr keresztjét, hogy betegeitek meggyógyuljanak, és halottaitok föltámadjanak!” A szenvedők belementek az alkuba. Fülöp utasította a sárkányt, hogy távozzon a pusztába és senkinek se ártson ezentúl. Fülöp mindenkit meggyógyított és a három holtat is feltámasztotta. Ezután egy éven át hirdette az igét. Nyolcvanhét esztendős korában a hitetlenek elfogták Fülöpöt és keresztre feszítették.

Szent Jakab

Attribútum: zarándokbot

Idősebb Jakab apostol Zebedeus és Szalome fia, János evangélista testvére volt. Azért nevezik idősebbnek, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Jakabtól. Testvérével, Jánossal együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, s ő vezette el őket Jézushoz. Jakab tehát egyike volt Jézus első tanítványainak. Márk evangéliuma szerint Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt. Jakab számos csodánál jelen volt: a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Gecsemáné-kertben is. Az Apostolok cselekedeteiből kiderül, hogy Heródes Agrippa végeztette ki karddal Jakabot. Ezek szerint nem hiteles az a középkori legenda, mely arról számol be, hogy Jakab Hispániában térített. Sírját mégis a 9. század óta Santiago de Compostelában tisztelik. II. Alfonz király emeltetett a sír fölé templomot. Hogyan került idősebb Jakab holtteste Hispániába? Nos, a mítosz szerint Jakab apostolt vértanúhalála után a király rendeletére nem volt szabad eltemetni, ezért tanítványai a holttestét ellopták, majd egy márványszarkofágba helyezték és egy hajón rejtették el. A hajó azonban elszabadult és a nyílt vízre sodródott. Addig-addig hánykódott a hajó, mígnem Spanyolországban, Iria Flaviában partot nem ért. Végül itt temették el. Nyughelye a feledés homályába is merült volna, ha a 9. században egy csillag nem jelezte volna annak helyét. Mivel Szent Jakabot neve spanyolul Sant Iago, s campus stellae magyarul „csillag mezeje”, ezért hívják a várost Santiago de Compostela-nak. Idősebb Szent Jakab Spanyolországnak, a zarándokoknak, a kereskedőknek, a gyógyszerészeknek és a szatócsoknak is a védőszentje lett.

Róla nevezték el a Szent Jakab-utat (spanyolul Camino de Santiago, azaz El Camino), amely zarándokút célja Szent Jakab sírja. Jakabot a spanyolok a Matamoros, azaz Mór-ölő jelzővel illetik, mert 844-ben a mórok ellen vívott clavijói csata közben Jakab egy fehér lovon jelent meg és győzelemre vitte a keresztény seregeket. Emléknapja a katolikus és az evangélikus egyházban július 25-e, az ortodoxoknál április 30-a, a koptoknál április 12-e, az etiópoknál december 28-a.

 Szent Péter

Attribútum: kulcs

A katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke. Eredeti neve Simon, ami héberül figyelés, hallgatás, figyelem jelentéssel bír. Később Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz, azaz kőszikla szóból ered. Pál apostol pedig azért nevezi Pétert sokszor Kéfásnak, mert arámi nyelven ez jelenti a kősziklát. Őt tartják a legjelentősebb apostolnak. Jézus Krisztus állítólag rá ruházta a mennyország kapuinak kulcsait. Jézus halála után ő állt a keresztény vallás élére. A katolikus egyház szerint Péter a pápák, a halászok és Róma védőszentje. Péter írásait az Újszövetségben találhatjuk meg. Péter első levele görög nyelven íródott és 35 utalást tartalmaz az Ószövetségre vonatkozóan. Ezzel próbálta meg Péter átvezetni Jézus tetteit az Ótestamentum alapján. Péter ebben a levélben tesz említést Jézus második eljöveteléről. A második levélben 11 utalást találhatunk az Ószövetségre. Lényegében megerősíti az első levélben leírt tanításait, utal az apokalipszisre és pontosítja a második eljövetel fogalmát. Péter Betszaidából származott és Krisztus idejében Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Volt felesége, de leszármazottairól nincs korhű dokumentum. Testvérével halászok voltak. Egyszer, amikor a hálót kivetették, akkor kérte meg Jézus, hogy legyen a tanítványa. Péter lett a legbuzgóbb tanítvány. Később hitetlenül fogadta mestere azon állítását, mely szerint meg fogja tagadni őt. („Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.”) Ekkor hangzott el Jézus ama ismert mondata, hogy „Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni.”

Miután Jézust letartóztatták, Péter a Biblia szerint ténylegesen háromszor tagadta le, hogy a tanítványa volt, csak hogy életét mentse. Amikor pirkadatkor a kakas kukorékolt, Péternek eszébe jutottak Jézus szavai és bűnbánatot gyakorolt, majd folytatta misszióját. A katolikus hagyomány sokféle e téren is. Egyes források szerint Jézus halála után Antiochiába ment és püspökséget alapított, más kútfők szerint Korinthoszban is járt. Abban viszont szinte minden tradíció megegyezik, hogy térítő munkája Rómában lett megkoronázva. A hagyomány arról számol be, hogy Rómában alapította meg a pápaság intézményét. Halálával kapcsolatban több verzió ismeretes. Minden bizonnyal Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt, s halt vértanúhalált. Egyesek szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni még a halálban sem. (Érdekes, hogy a vesztőhelyre vezető úton állítólag találkozott Mesterével és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine?, vagyis Hová mész, Uram?. Mások úgy tudják, hogy Péter a kegyetlen keresztényüldözés elől menekült el Rómából, majd megjelent előtte Jézus és a következő szavakat intézte hozzá: „Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek”. Minekután Péter visszatért Rómába és alávette magát a vértanúhalálnak.

Napjainkban úgy hiszik, hogy Pétert a mai Szent Péter Bazilika helyén helyezték örök nyugalomra, ugyanis a bazilika főoltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint Szent Péter halálának helyén állítottak. Az ásatások folyamán egy láb nélküli csontvázra bukkantak. A régészek szerint ez lehetett Szent Péter földi maradványa, mivel a római korban az volt a szokás, hogy a kereszttől a lábak levágásával választották el a holttestet. (Fejjel lefelé feszítették meg.) A történészek azonban úgy vélekednek, hogy nem lehet Péter apostol a pápaság intézményének megalapítója, mivel akkor még ki sem alakult a keresztény egyházszervezet. Mindenesetre Péter tiszteletére viseli minden pápa a Halász Gyűrűjét, amelyen Szent Péter látható, midőn bárkájából hálót vet ki.

Hármas halom

A hármas halom a magyar államcímer önálló jelentést hordozó alkotóeleme. A címer kialakulásakor az egyes összetevők ábrázolása nem volt egységes és grafikailag kiforrott.

 A hármas halom keletkezéséről és értelméről ezért -valamint a jelentés tisztázására irányuló kutatások elhanyagolása miatt – született az idők során több, egymásnak gyökeresen ellent-mondó magyarázat. A kutatók akadémikus vonulata hajlik arra, hogy jelentés nélküli elemnek tekintse. Vélük szemben a hagyomány és az alternatív kutatás az antik mitológiák szimbolikájának megfelelő magyarázatot ad: a címer halmait az ország három hegyével (a Tátrával, a Mátrával és a Fátrával) azonosítja.

Szimbolikus ábrázolásokból is sejthetően a hármas halom (lépcsős hegy) és a zikkurat egyaránt az ég és a Föld találkozásának helye, a világ közepének ábrázolása. E hatalmas erejű kultúrhatás következményeként a lépcsős piramis és a hármas halom szintén megjelenik a Kárpát-medence bronzkori világmodelljein, felbukkan jüe-csi (kusán) aranylemezen, a magyar címer kettős keresztje alatt, meg népi ábrázolásainkon is . Segítségükkel a lépcső-motívum és a hármas halom eredeti jelentése is megérthető: ég és Föld kapcsolódásának helye, az égig érő világ-oszlop része ez.

Kettős kereszt

A kettős kereszt olyan latin kereszt, melynek két vízszintes szára van. A bizánci birodalomban a 6. században jelent meg, ahol nemcsak vallási, hanem elsősorban politikai jelvényként használták. Rendkívüli módon el volt terjedve a vallási tárgyakon, fegyvereken, az érméken, a ruhákon, a személyi pecséteken, a katonáktól a művelt rétegekig, a diplomatákig és egyházi személyekig. A szokványos kettős keresztnél a felső vízszintes szár rövidebb, mint az alsó. Ezt a Jézus keresztjére erősített táblával szokták magyarázni, melynek felirata az I. N. R. I. (Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum; Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítés, de ezt a feltevést semmi sem igazolja. A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket illette meg. A ferde lábtartóval kiegészített változata az orthodox kereszt a keleti egyház szimbóluma. A hármas kereszt a pápaság szimbóluma. A kettős kereszt a magyar címer egyik eleme, mely Magyarországról széles körben elterjedt az egész nyugat- és kelet-európai címerhasználatban.

Szent Pál

Attribútum: pálmaág

Pál apostol vagy Szent Pál (kb. 5 – 67. június 29.) a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei. A Kilikia (Kis-Ázsia, ma Törökország) tartományban található, Nagy Sándor alapította kereskedelmi és kulturális központban, Tarsus városában született 1 körül, Benjámin törzséből származó hellenizált zsidó családban. Eredetileg Saulnak hívták. Római polgárjoggal rendelkezett, melyre hivatkozott is. Zsidó neveltetésben részesült, Gamaliél rabbi tanította Jeruzsálemben (ApCsel 22,3). „Polgári” foglalkozása sátorkészítő volt. A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében: jelen volt István vértanú kivégzésénél (ApCsel 7,58). Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része(ApCsel 9,2-8), és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak). Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellenisztikus csoportjának üldözéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vezetett. Úgy látszik, ez az egyházközség – a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően – teljesen elszakadt a Törvénytől. Pál – amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja – a szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben. Nemcsak egy keresztre feszített Messiás „botrányáról” volt szó, hanem arról a kérdésről, hogy a Törvény érvényes útja-e az üdvözülésnek. A Törvény vagy Jézus Krisztus? – ez lett életének döntő kérdése. Meghívatásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16; 1Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette népének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a népet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna (Róm 9,1 sk.).

Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett – így fogalmazta meg egyszer később az igehirdetés máig érvényes programját (vö. 1Kor 9,20–23). Tökéletes szinten birtokolta a teológiai érvelés képességét (2Kor 12,1 sk.). Úgy beszélt, mint környezetének vándor tanítói, himnikus nyelven magasztalta Isten nagy tetteit (Róm 8,31 sk.) de a korintusi kikötőmunkások nyelvét is ismerte. Leveleiben vannak bensőséges helyek az egyházközség megnyerésére (2Kor 6,11; 7,2). Van bennük szeretetreméltó kedvesség, amikor ott kér, ahol követelhetne, hogy egy szökött rabszolga részére lehetővé tegye a büntetlen visszatérést (Filem). Rideg szarkazmust mutatnak írásai, amikor a körülmetélés galáciai híveinek azt ajánlja, hogy inkább kasztráltassák magukat (Gal 5,12).

Gondolkodásmódjára jellemző a világosság (2Kor 2,17; 4,2 sk.) és a kérdésfeltevés radikalizmusa. Ismételten megkísérelte, hogy Isten cselekvéseinek azt a mindent meghaladó megtapasztalását, amely a Názáreti Jézusban megnyilvánult, megfelelően kifejezze, és az utolsó következményekig végiggondolja.

Pál-fordulása előtti élete azonban nem múlt el nyomtalanul: „tüskét kaptam a testembe” – írta. Biblia-kutatók feltételezik, hogy vagy maláriája volt, epilepsziában szenvedett, vagy pedig állandó fogfájása volt. Igaz, mások szerint a „tüskét” megtérési élményekor szerezte: mivel hogy „bűnös állapotban látta meg az Urat”, az attól szenvedett látáskárosodása bizonyult részben maradandónak.

Római Birodalom keleti részében tett három hosszú misszionáriusi útját követően Pál visszatért Jeruzsálembe. Itt őrizetbe vették, majd Rómában bíróság elé állították. Végül Rómához közel, valószínűleg 64-ben kivégezték, mivel ellentétben a többi apostollal Pál római polgár volt, nem alkalmazhatták a megszokott kegyetlenséget (pl.: olajban megsütés, keresztre feszítés, megnyúzás, stb.), hanem lefejezték.

 Szent Tádé

Attribútum: alabárd

Júdás apostol életéről kevés a megbízható információ. Nevének jelentése „hitvalló” vagy „dicsőséges”. De Tádénak is hívták, ami annyit tesz: „aki a fejedelmet megragadja”. Lukács evangéliuma Judas Jacobi, Márk evangéliuma pedig Júdás Tádé néven említi őt. A legenda szerint Júdás Simon apostollal együtt lett vértanú, amikor is kettéfűrészelték őket. Ugyanazon a napon ünneplik őket: október 28-án. A hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Júdást Edesszába küldte Tamás Abgar királyhoz, mert az uralkodó a következő levelet címezte az Úrhoz: „Abgar király, Euchanias fia, Jézusnak, a jóságos Megváltónak, aki megjelent Jeruzsálem vidékén, üdvözletét küldi. Eljutott hozzám a híred, s a gyógyításoké, amiket véghezviszel, s hogy ezeket mindenféle gyógyír és gyógyfüvek nélkül cselekszed, s hogy szavaiddal a vakoknak visszaadod látásukat, a sántáknak járásukat, a leprásokat megtisztítod, a holtakat feltámasztod. A hallottak alapján két feltevésre jutottam: Te vagy az Isten, aki alászállt az égből, hogy ezeket cselekedd, vagy pedig az Isten Fia vagy, aki ezeket cselekszed. Ennek okáért levelemben arra kérnélek, hogy méltóztass elfáradni hozzám, és gyógyíts meg betegségemből, melyben már régóta szenvedek. Arról is értesültem, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és tőrbe akarnak csalni. Jöjj tehát hozzám, mert van nekem egy kicsi, de tisztes városom, melyben mindketten megférünk.” Júdás megjelent Abgar király előtt, elmondta neki, hogy ő Jézus tanítványa, miközben mennyei fény sugárzott az arcáról. Miután a király megtért, az apostol megfogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét.

 Szent Jakab (Alfeus fia)

Attribútum: kallózófa

Ifjabb Jakab apostol Alfeus fia volt. Az apostolok felsorolásában a kilencedik helyen szerepel. Minthogy az apostolok között két Jakabbal is találkozunk, ezért kapta az ifjabb megkülönböztető jelzőt. Ez az elnevezés azonban bizonytalan, mivel az apostolnévsoron kívül az Újszövetség máshol nem tesz említést Jakabról. A beazonosításánál a korai hagyomány úgy véli, hogy megegyezik azzal a Jakabbal, akinek édesanyja jelen volt Jézus keresztre feszítésénél. Összességében nem bizonyítható, hogy az apostolnévsorban szereplő Jakab, és Jakab, az Úr testvére, egyazon személy. Ezért megesik, hogy a három Jakabot összevonják egyetlen személlyé.

Vértanúságáról annyi ismeretes, hogy egy posztófeldolgozó verte agyon egyik szerszámával, amikor az apostolt kidobták a jeruzsálemi templomból. Szent Jakab így lett a kalaposok, a posztókészítők védőszentje. Ünnepét a katolikus és az evangélikus egyház május 3-án tartja Szent Fülöp apostollal együtt. Az anglikán közösségek május 1-jén, az ortodoxok október 9-én ünneplik.

Szent Bertalan

Attribútum: nyúzókés

Bertalan apostol neve arámi nyelven azt jelenti Talmai fia (Bar-Talmaj). Az Újszövetség alig árul el valamit a kilétéről. A hagyomány ördögűzőként tartja számon. Bertalan apostol volt az igaz izraelita, akit az Úr a fügefa alatt látott. Az apokrif iratok és az Arany Legenda tudósít arról, hogy Bertalan Itáliában és Örményországban hirdette az evangéliumot. Ez utóbbi helyen halt vértanúhalált oly módon, hogy megnyúzták, majd lefejezték i. sz. 60 körül. A céhekben Bertalant a szegedi szűcsök választották védőszentjüknek. Továbbá ő volt a bőrrel dolgozó jászberényi csizmadiacéhnek védnöke is. Bertalan apostol ereklyéi Rómába kerültek, ahol a Tiberis szigetén templomot építettek a tiszteletére. E szigeten állott a gyógyítás istenségének, Aszklépiosznak a szentélye. A keresztény Rómában Bertalan lett a gyógyítások pártfogója. Michelangelo a Sixtus-kápolna oltárfalán úgy ábrázolja Szent Bertalant az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én tartották az ünnepét. 1568-től a római kalendáriumban augusztus 24-e, míg a görög-katolikus egyházban június 11-e az ünnepnapja.

Szent Tamás

Attribútum: lándzsa

Tamás apostol azzal tett szert kétes hírnevére, hogy „hitetlen” volt a tekintetben, hogy Jézus képes-e feltámadni. Ő volt az, aki Jézus sebeit megvizsgálta, ujjait a sebeibe mélyesztette, s megtapogatta. Innen ered  a Hitetlen Tamás elnevezés, s ekkor vált a tamáskodás a hitetlenkedés szinonimájává. Neve az ikrek jelentésű arámi Taumá/Tómá-ból ered. Tamás életét jobbára apokrif evangéliumokból ismerjük. Ezek szerint valóban kételkedett mestere feltámadásában, s bizonyságot kért. Ezt az égből lehulló öv formájában meg is kapta. Talán ezért viseli az „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”. Az apokrif irodalom szerint Pünkösd ünnepe után megjelent neki Jézus és Indiába küldte őt. Küldetése során egy pártus király palotáját kellett felépítenie, ezen kívül sokat prédikált és rengeteg csodát tett. Pályafutását úgy végezte be, hogy a király főpapja leszúrta, viszont holttestét a megtérítettek tisztességben temették el. A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen található, amit a Paradicsom vize vesz körül. A hegyen egy templom áll, amelynek oltárán ezüst szekrény előtt egy örökké égő lámpás őrzi az emlékét, míg a szekrény rejti Tamás holttestét. Más források arról számolnak be, hogy holttestét 230 körül Edessza (Szíria) városába vitték és ott temették el. Tamás Indiában végzett apostoli missziója nyomán a dél-indiai keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, aminek két ága alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység. Szent Tamás legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs. A bevándorló portugálok tradíciói szerint Tamás mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre. Szent Tamás ünnepnapja július 3-a a nyugati egyházban, míg a keleti egyház július 8-án ünnepli.

Szent Máté

Attribútum: pénzes-zacskó

Máté apostol neve a héber Matthai szóból származik, melynek jelentése: Jahve ajándéka. Más források szerint „a sietség ajándéka’, vagy a „tanács ajándékozója”. Polgári foglalkozása vámszedő volt, akiket a társadalom megvetett. Máté Kafarnaumból származott, hol Jézus követője lett. Jézus halálát követően elhagyta a vidéket és Etiópiában hirdette az evangéliumot. Később arra kényszerítették, hogy tagadja meg hitét. Ez vezetett vértanúhalálához, ugyanis Mátét halálra kínozták. Emléknapját szeptember 21-én tartják. Máté evangélista volt (tehát ő az egyik evangélium szerzője), melyben Jézus életét írja le a születésétől egészen a feltámadásáig. Jeromos De viris inlustribus című munkájában említi, hogy „Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában”. Ez az eredeti szöveg még a 4. században megvolt Caesareában. De Eusebius is utal erre az evangéliumra, mely mindközül elsőként íródott meg i.sz. 41. környékén. Valószínűleg Máté a saját kezével fordította le görög nyelvre, amely akkoriban a műveltség nyelvének számított. Evangéliumát 500 körül találták meg Szent Barnabás csontjaival együtt. Ezt az evangéliumot vitte mindenhová magával Szent Barnabás apostol, s ezt helyezte a betegekre, akiket rögtön meggyógyított a nyavalyáikból.